.kaktusz
Kiszolgáltatottság …
Tudod arra gondoltam,
hogy a levél sorsa,
ha a fától elbúcsúzik végleg,
teljesen ki van szolgáltatva
a Napnak, a szélnek,
a végső elmúlásnak...
kiszolgáltatott az ember is
gyökértelen, nincs,
mi ehhez a Földhöz kösse,
itt csak
az ismeretlentől való
félelem tartja,
csapódik ide oda,
mint egy bábú,
mit rángatnak magasról,
tengeti úgy az életet:
természetes a kiszolgáltatottság
a fáját vesztett falevélnek,
természetes
a gyökértelen embernek...
a levélnek csak volt értelme,
de az ember léte
még értelmet nyerhet,
megkapaszkodhat
a mély gyökerű szeretetben,
a szeretetben, ami köti szorosan
a nélküle sokszor szidott,
de vele csodálatos világhoz.
hogy a levél sorsa,
ha a fától elbúcsúzik végleg,
teljesen ki van szolgáltatva
a Napnak, a szélnek,
a végső elmúlásnak...
kiszolgáltatott az ember is
gyökértelen, nincs,
mi ehhez a Földhöz kösse,
itt csak
az ismeretlentől való
félelem tartja,
csapódik ide oda,
mint egy bábú,
mit rángatnak magasról,
tengeti úgy az életet:
természetes a kiszolgáltatottság
a fáját vesztett falevélnek,
természetes
a gyökértelen embernek...
a levélnek csak volt értelme,
de az ember léte
még értelmet nyerhet,
megkapaszkodhat
a mély gyökerű szeretetben,
a szeretetben, ami köti szorosan
a nélküle sokszor szidott,
de vele csodálatos világhoz.
2015. augusztus 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése