Fazekas Valéria - Emlékek varázsa

Fazekas Valéria

Emlékek varázsa

Osonó emlékek varázsa
betakar csendesen,
árnyékok fura árnyakat rajzolnak
az öreg kredencen.

Emlékek- ma már csak
andalító álmot üzennek,
réten de tudtam örülni
röpködő színes lepkéknek.

Töltés oldala védőn ölelte
körbe udvarunk,
rajta fehér gyapjas,
legelésző birkanyájunk.

Közöttük bóklászik: Piri, Gizi
nevelőjük én vagyok.
Masina melegénél kicsi kézzel
finom tejet szoptatok.

Töltés tövében vízi mérce:
mit aggódva kémlel jó Apám,
ha őszi esőtől hízva a folyó
nem fért meg medrében már.

Zöldséges kertben Anyám
szorgosan gyomlálva,
ágyások közt imbolygó
friss vakond túrása.

Kert végében vén diófán
vidáman libben a hinta,
incselkedve kap bele a szél
lófarokba kötött barna hajamba.

Külvilág zajától andalító
emlékek tova lebegnek,
ébren vagyok, most csak lustán,
merengve emlékszek, csak emlékek.