2015. augusztus 21., péntek

Szomorúfűz - Dallamok álomszárnyon ...



Szomorúfűz

Dallamok álomszárnyon ...


Az ég a földdel csókolózik.
Tágas tér a mezők távolában.
A kaszára váró magas fű között szél jár.
Ringatja a fákat, susogva a lombok közt dudorász.
Messze szárnyaló harangszó.
A lenyugvó Nap aranylóan ragyog az ég, s a föld peremén.
Lejár az idő. A város elcsendesedik.
Tompa zajok érnek el, szárnyaló, tovasuhanó angyalokkal.
A szívek is elpihennek. A lelkek bolyongnak a végtelen térben.
Ránk borul a homály, s felettünk gyönyörű dallamok szállnak.
A falon óra ketyeg. Tompán, mélyen hangzik az éji csöndben.
Csillagsereg sziporkázik az éjben, a Hold ezüstös fényével.
Holdragyogta utakon magányos vándorok járnak.
Álomszárnyon utazunk, s a hajnalpírral eszmélünk.
A madárdalos ébredés hoz derűt életünkben.

1 megjegyzés: