Szomorúfűz - Elköszön, elpihen a nyár

Szomorúfűz

Szeptember - Elköszön, elpihen a nyár 

 https://m.youtube.com/watch?v=349Ia9ZR2m4

Múlik a nyár, lassan elpihen. Közeledik az ősz, kérlelhetetlenül érkezik szeptember. Nyílnak még a virágok, az ősz virágai – az őszirózsák ezer színben ragyognak. A nyár illata keveredik az őszi illatokkal. Délre szállnak a fecskék, a gólyák – elköltöznek a meleget óhajtó madarak.

Hamarosan hosszú, mély álomra hajtja fejét a természet. A Nap sugara tűnik elő a fátyolon keresztül. Nyári álmokat őrzünk a felhők között. Gyöngyözően melenget a napsugár, langyos a délután, aranyló az őszi alkony. Már korábban sötétedik, magával hozva a hűvös, csípős éjszakákat. Elnémulnak a tücsökzenekarok az éjben, pihenőre térve. A Nap sugara kopik, halványul. Nyári azúr színét őrzi még az égbolt, zöldes színeiket a fák, de már színesedik a természet, sokszínű, puha bársonytakarót terít ránk. Hullnak a levelek – láthatatlanul fonja köréd magát szeptember. Beérnek a gyümölcsök, a szőlőfürtök, - folyik a betakarítás.

Sokszor veri hűvös eső az ablakokat, sziszeg a szél.

Kicsik és nagyok óvodába, iskolába mennek.

Nyárutó – szeptember. A színek ezer varázsa, a lassan vetkőző fák színes ruhája. Látod? – ismét megérkezik az ősz.

 *

Az égbolton felhők kergetőznek,
rétek lobognak a kódorgó szélben,
szélükön gurul az ezüst Hold

Az élet gondjait kis tó nyeli,
a házak bánatát, fájdalmát is

A füvek kalászai magasba szöknek
Nem vallanak, mindent titkolnak
egy szeptemberi, szeles őszi esten.