Pataki Glica
Az erdőn táncoló
lángok (részlet)
Az erdőn táncoló
lángok az elmúlt hónapokban, a disznós-rétről folyamatosan szállították el a
kitermelt fákat… már szeptemberben hallani lehetett a fűrészgépek
visíkoló hangját… az is lehet, hogy a fák hangja szállt föl a színét vesztett
égbe...
A vörös rózsa
küldetése
(részlet)
A titok
Éjfél felé settenkedik a nyári idő, de a melegtől aludni nem tudok. Az ágyam mellett álló éjjeli szekrénykén lévő petróleumlámpát, -melyet a nagynéném szokott rendbe tartani szertartásosan, óvatosan-, hogy fel ne lökjem, kitapogatom. Ebben segít nekem a teli hold is, mert bevilágít az ablakon. Az üvegburát leemelve, lángra lobbantott gyufaszállal meggyújtom a petróleummal átitatott kanócot, amelyen kék, piros színű lángnyelvecskék születnek. A nagy hasú üveget visszapattintom a helyére, amely megsokszorozza a lámpa fényét. A megszületett árnyékom fölkúszik a falra és minden mozdulatomat hűségesen követi. Most már a papucsomat is megtalálom és beledugom a lábamat.
Látom magamat visszatükröződni az ablaküvegbe, s az egész olyan kísértetiessé válik. Összenézek magammal és az összekuszálódott hosszú, vörös színű hajamat rendezgetem. Lassan, szálanként hullnak vissza a helyükre. Arra gondolok, hogy az olvasás segít majd elaludni. Még mindig az ablaküvegben tanulmányozom a szobát, ahol nyári gyerekként élem napjaimat, amíg el nem jön a szeptember, az iskolakezdés időszaka.
Éjfél felé settenkedik a nyári idő, de a melegtől aludni nem tudok. Az ágyam mellett álló éjjeli szekrénykén lévő petróleumlámpát, -melyet a nagynéném szokott rendbe tartani szertartásosan, óvatosan-, hogy fel ne lökjem, kitapogatom. Ebben segít nekem a teli hold is, mert bevilágít az ablakon. Az üvegburát leemelve, lángra lobbantott gyufaszállal meggyújtom a petróleummal átitatott kanócot, amelyen kék, piros színű lángnyelvecskék születnek. A nagy hasú üveget visszapattintom a helyére, amely megsokszorozza a lámpa fényét. A megszületett árnyékom fölkúszik a falra és minden mozdulatomat hűségesen követi. Most már a papucsomat is megtalálom és beledugom a lábamat.
Látom magamat visszatükröződni az ablaküvegbe, s az egész olyan kísértetiessé válik. Összenézek magammal és az összekuszálódott hosszú, vörös színű hajamat rendezgetem. Lassan, szálanként hullnak vissza a helyükre. Arra gondolok, hogy az olvasás segít majd elaludni. Még mindig az ablaküvegben tanulmányozom a szobát, ahol nyári gyerekként élem napjaimat, amíg el nem jön a szeptember, az iskolakezdés időszaka.
https://m.youtube.com/watch?v=WDZWFQyKX-4
VálaszTörlés