Gősi Vali
Végleges
Szemedbe nézek, és
magunkat látom:
egyek vagyunk örök
ifjúságban.
Múló időt rejtenek a
ráncok,
dacolunk a leskődő
halállal.
Minden szépség, jóság
ami a tiéd,
ékesíti az én kincses
szívemet.
Egyek vagyunk, s ha
lángunk együtt kiég,
mit számít, ki volt
valaha öregebb?
Maradj csak féltő,
ahogyan én vagyok:
magamat adom, érted
létezem.
Tudd, hogyha mégis
előtted halok,
holtomban is féltve
őrzöm szívedet.
Hogy is tennéd, hogy
tőlem visszavedd:
szövetségünk örök,
döntésünk végleges.
(Parafrázis: William
Shakespeare – XXII. Szonett)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése