Siktár János - A lelkem Rád vigyáz ...

Siktár János

A lelkem Rád vigyáz...

Sárgult levél leszek, vén tölgyfa ágán,
mikor már nem leszek, s Te arra járkálsz
megbújok ritkuló, száraz lomb között,
mert a természet már őszbe öltözött

vigyázom lépteid, és ott őrködök.

S ha tombol a vihar szívedben értem,
csak simulj a fához, közelebb,s érezd
érezd, ha fogod bársonyos kezeddel

s én látom, ahogy nézed szép szemeddel
ahogy hull párban, az árvult levelet.

Leszek kósza szellő, hajnali fénnyel
és ablakodban figyellek reménnyel,

ezüstcsillagokból szövök rád álmot
a szívemből máglya gyúl s nem kell fáznod
s vigyázok majd,hogy széppé tegyem álmod.

Nem hagylak el soha, én veled leszek,

tudnod kell, még ha nem is látsz majd engem,
kísérlek utadon bármerre is jársz,
tudom, hogy még engem Te is visszavársz
követlek akkor is, s lelkem, Rád vigyáz.