B. Huszta Irén
Válasz nélkül
Tollhegy alól
szédelegve kúszó
Hol sűrű, hol ritka mintás kígyó –
Az vajon költemény,
Vagy csalóka víg remény?
Szavak mintákat szőnek papíron,
Melyre érzéseimet leírom –
Épülő szép világ,
Vagy csak üres szóvirág?
Gondolataimat elme szülte.
Lelkem torkára vajon ráült-e
Megfojtani? Félek,
Igen. Tehát még élek.
Igazán élek, vagy csak azt játszom
Ama végtelen vetítővásznon,
Ahol minden filmünk
Arról szól; Csak mi élünk!?
Tollam alól papírlapra kúszó
Majd az éteren át szerteúszó
Szavaim – költemény,
Vagy örvénylő vak remény?
Hol sűrű, hol ritka mintás kígyó –
Az vajon költemény,
Vagy csalóka víg remény?
Szavak mintákat szőnek papíron,
Melyre érzéseimet leírom –
Épülő szép világ,
Vagy csak üres szóvirág?
Gondolataimat elme szülte.
Lelkem torkára vajon ráült-e
Megfojtani? Félek,
Igen. Tehát még élek.
Igazán élek, vagy csak azt játszom
Ama végtelen vetítővásznon,
Ahol minden filmünk
Arról szól; Csak mi élünk!?
Tollam alól papírlapra kúszó
Majd az éteren át szerteúszó
Szavaim – költemény,
Vagy örvénylő vak remény?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése