Szomorúfűz
Őszi ösvényen …
A nyár arany
gyöngyként gurult tova,
Zarándok szellő bús
árnyakat libbentett,
Tücsökszerenád
zengett neked,
Kísérve emlékeinket.
Szívünk egymáshoz
láncolt.
Lépdeltünk együtt,
Míg a te ösvényed
elkanyarodott.
A végtelenbe estél,
mi fáj nekem.
Mesék születtek a
felhők között,
Elrejtőztek az álmok
a csillagok fölött,
Szárnyaltak tova a
Hold ezüst fényében.
A lelkek békére
leltek,
Árnyban, fénybe,
rejtelmekben –
Lebegve az örök
végtelenben.
https://www.youtube.com/watch?v=ZMrVd_YksAY
VálaszTörlés