Novák László
Talán……….
Talán,
elértem,
talán,
ott vagyok.
Talán,
megértem,
talán,
álmodok….
Bús harangszó ha zendül estben,
sóhajtásképp rezegne csendben,
Lelkem lágy ritmusaként szállna,
ha felébredne önmagára.
Mi eltűnt, elszállt, síri, szótlan,
megül bőszen arrébb a porban,
s mint folyóján elragadó ár,
őrvényén túl partot ér a táj.
Talán,
elértem,
talán,
ott vagyok……
Szemem hunyom sóhaj felszakad,
sötét árnyak fénye elhamvad,
s lám ott vagyok de még közeleg,
ringat a valótlan képzelet.
Már jöhetsz, jöhetsz néma álom,
megértem s „ablakom” kitárom,
mert várlak, csak jöjj szerelmesen,
s takard be bennem a mindenem.
Talán,
megértem,
talán,
álmodok……
elértem,
talán,
ott vagyok.
Talán,
megértem,
talán,
álmodok….
Bús harangszó ha zendül estben,
sóhajtásképp rezegne csendben,
Lelkem lágy ritmusaként szállna,
ha felébredne önmagára.
Mi eltűnt, elszállt, síri, szótlan,
megül bőszen arrébb a porban,
s mint folyóján elragadó ár,
őrvényén túl partot ér a táj.
Talán,
elértem,
talán,
ott vagyok……
Szemem hunyom sóhaj felszakad,
sötét árnyak fénye elhamvad,
s lám ott vagyok de még közeleg,
ringat a valótlan képzelet.
Már jöhetsz, jöhetsz néma álom,
megértem s „ablakom” kitárom,
mert várlak, csak jöjj szerelmesen,
s takard be bennem a mindenem.
Talán,
megértem,
talán,
álmodok……
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése