Szilágyi Domokos
November
November.
Születik a hóember.
Hóember.
Haldoklik a november.
*
Őszi Bánatos
/ Halott bátyám emlékének/
Szívembe bútt a bú. Sok faragott-remek
szobor vonásain ezer érzés remeg:
úgy zsonganak belül a fájdalmas szavak.
Szívembe bútt a bú az őszi ég alatt.
Lila kökörcsinek hervadnak bágyadón.
Utolsó sóhajuk megtörten hallgatom.
...Ezek vagyunk mi is? Lila kökörcsinek,
amik, ha jő az ősz, a suta semminek
adjuk színünk - szavunk - szívünk? - Halál, halál
csupán, mi tavaszi teremtő csókra vár?
Lila kökörcsinek, fehér liliomok,
ökörnyál-szálakon felétek imbolyog,
és meg kell halnotok, nincsen, nincsen kiút!
Meghal, ki nem remél, és az, ki hinni tud - -
- örök tragédia. De mindig új-jajú...
Fáradtan megbúvik a szívemen a bú:
elhozza minden ősz. Mint faragott-remek
szobor vonásain: kökörcsin-levelek
múló lilájában örökre ott-remeg.
/ Halott bátyám emlékének/
Szívembe bútt a bú. Sok faragott-remek
szobor vonásain ezer érzés remeg:
úgy zsonganak belül a fájdalmas szavak.
Szívembe bútt a bú az őszi ég alatt.
Lila kökörcsinek hervadnak bágyadón.
Utolsó sóhajuk megtörten hallgatom.
...Ezek vagyunk mi is? Lila kökörcsinek,
amik, ha jő az ősz, a suta semminek
adjuk színünk - szavunk - szívünk? - Halál, halál
csupán, mi tavaszi teremtő csókra vár?
Lila kökörcsinek, fehér liliomok,
ökörnyál-szálakon felétek imbolyog,
és meg kell halnotok, nincsen, nincsen kiút!
Meghal, ki nem remél, és az, ki hinni tud - -
- örök tragédia. De mindig új-jajú...
Fáradtan megbúvik a szívemen a bú:
elhozza minden ősz. Mint faragott-remek
szobor vonásain: kökörcsin-levelek
múló lilájában örökre ott-remeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése