Pénzár Miklós Csaba - Őszi alkony ...; - Az őszi ...

Pénzár Miklós Csaba

Őszi alkony...

Megy le a Nap, elbúcsúzik
De még, egy kicsit elidőzik
Körülnéz a csodás Világon
Csak szépet lát a határon
Lassan felhőkbe takarózik
A csónak a parthoz ütődik
Éjszakára ő is ottan időzik
Aztán a táj sötétbe veszik
Minden csendesen elalszik

*

Az őszi...
Az őszi utcákon kószálok szüntelen,
Talán, régi önmagamat keresem.
Üres belül a lelkem, hogy szinte fáj,
Nem érzem az esőt, mely arcomba váj !
Kit keresek, mit akarok, magam sem tudom,
Valaki vagy valami hiányzik nagyon!
De ki lehet az, vagy mi lehet,
Amiért gyötör a lelkiismeret ?
Nem tudom meg, nem jövök rá,
Megdermed a lelkem, olyan hideg minden!
Rá kell jönnöm, meg kell tudnom,
Most miért vagyok kétségbe esett?
Mikor minden szerettem mellettem !
Fohászkodom, Istenem segíts nekem,
Hogy nyugalmam újra megleljem !