Németi Csaba
Ez egy dühös …
Ó, Te, százarcú,
százszor szeretett
ezerszer megunva tagadott
Isten!
Küldtél nekem asszonyt szeretni,
őt engem megvetni!
Illanó illatát érezni,
mosolyáról lopott fénnyel játszani.
Kérni tőle szerelmet s kegyelmet.
Nem akarod hallani
bolondos szívem nevetni?!
Az asszony itt hagyott,
s egy asszonyt, itt, hagyott.
Szétburjánzott bennem a félelem,
százarcú igazságának egy arcát keresem,
a frissen csengő tiszta szerelmet.
Leteszem hát zongorám és hárfám.
Új utamon a Nap felé hallgatását hallgatom.
Nótás kedvem elfogyott.
Nem gondolkodom, de egy jel kell nekem,
egykor embernek születtem,
lett belőlem ami lett.
Ha… újra… születek,
lesz belőlem, ami lesz.
ezerszer megunva tagadott
Isten!
Küldtél nekem asszonyt szeretni,
őt engem megvetni!
Illanó illatát érezni,
mosolyáról lopott fénnyel játszani.
Kérni tőle szerelmet s kegyelmet.
Nem akarod hallani
bolondos szívem nevetni?!
Az asszony itt hagyott,
s egy asszonyt, itt, hagyott.
Szétburjánzott bennem a félelem,
százarcú igazságának egy arcát keresem,
a frissen csengő tiszta szerelmet.
Leteszem hát zongorám és hárfám.
Új utamon a Nap felé hallgatását hallgatom.
Nótás kedvem elfogyott.
Nem gondolkodom, de egy jel kell nekem,
egykor embernek születtem,
lett belőlem ami lett.
Ha… újra… születek,
lesz belőlem, ami lesz.
https://www.youtube.com/watch?v=MaKilr2g3aw
VálaszTörlés