Horváth Ilona
Kérés
Pattog a tűz,
lángcsóvák égnek.
Menedéket kínálnak
a szenvedőknek.
Remény szikráiból
gyertyák lobognak,
bűneink égő máglyába
hullanak,
s a lélek felszáll:
apró, riadt madár.
Talán valahol rád talál.
Hordozza a fény melegét,
szívedhez ér,
hogy a nappalok sebei
ne fájjanak,
magányod lámpásaiba
új fényt,
lángcsóvák égnek.
Menedéket kínálnak
a szenvedőknek.
Remény szikráiból
gyertyák lobognak,
bűneink égő máglyába
hullanak,
s a lélek felszáll:
apró, riadt madár.
Talán valahol rád talál.
Hordozza a fény melegét,
szívedhez ér,
hogy a nappalok sebei
ne fájjanak,
magányod lámpásaiba
új fényt,
békét gyújtsanak.
Kérlek,
mentsd meg!
Fogadd el őt!
Mielőtt
a vad szélvész
elhamvasztja,
örök némaságra
kárhoztatva.
Kérlek,
mentsd meg!
Fogadd el őt!
Mielőtt
a vad szélvész
elhamvasztja,
örök némaságra
kárhoztatva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése