Kovács Daniela - Hittel kell élnem

Kovács Daniela

Hittel kell élnem

Szívem átkos terhe gyötrelme alól
remegő hangom, az ég felé indul
tudván, hogy a sors vad csapásai
újra meg újra térdre kényszerít
feltápászkodom, először csak térdre
majd felállok egyenesen, büszkén előtte
és kérdezem halkan” Mondd, ó Istenem
bírni fogom végig, cipelni keresztem?
Élünk itt a földön, mocsok, szenny között
vérzik a szívünk, sokat szenvedünk,
ha volt egy karónk mibe kapaszkodtunk
azt is elvetted… meginog járásunk…
Gyenge lettem nagyon, alig-alig élek
kérdem magamtól is, mikor lesz már vége?”

„Bírni fogod!”, válaszol egy hang
nem tudom honnét jött, olyannyira halk…
„Nem adok néked annál nagyobb terhet
tudom mennyit bírsz, hisz jól ismerlek!
Sivatagi porból teremtettelek
azóta szólítlak, Drága Gyermekemnek!
Adtam Néked erőt, békét, szeretetet
mennyei, áldott, könnyű életet
és hogy rájöjj arra, mennyire szeretlek
szabad akarattal teremtettelek!
Nem vagy Te szolga, ész nélküli lény
de neked kell felelned, döntéseidért
és ha bűnbe merülsz, nem engem szeretsz
fáj hogy megtagadsz, és oly gyakran megvetsz,
ám mégis szeretlek, szívem sose tagad
fiamat áldoztam, hogy megválthassalak!
Tiednél nagyobb terhet róttam vállára
hogy bűneid, vérével, mossa tisztára!”

Lehajtott fejjel, hallgatag ajakkal
imára kulcsolt kézzel, nézek magamba
szégyen járja át, törékeny kis testem
Isten mondatától megremeg a térdem…

Ha nem is adnak erőt igazszavai,
megtanítnak arra, hogy hittel kell élni
újjá éled bennem az ősi lendület,
ha hiszek önmagamban, mindent elérhetek
ha egyedül vagyok, s már semmi sem segít
csak emlékeznem kell, ha van bennem hit
erővel töltődnek béna karjaim
a kereszt terhét megbírják lábaim
vaknak hitt szemeim, újra látnak majd
csak hittel kell élnem, innentől tovább!