Lázár Horváth Zsuzsanna - decemberi virágok; - Advent vasárnap

Lázár Horváth  Zsuzsanna

decemberi virágok

Fáradtan araszol az égen
december didergő napfénye,
mint fátyolon, csillan fehéren
füvön elomló dermesztő dere.
Felhőtlen kéken ragyog az ég
akár, ha május közelednék.
Késett virágot dajkál a szél
zöld ruhájú rózsaág hegyén.
A százszorszép a járda mellett
fehér virágait ringatja
és fittyet hányva a hidegnek
vidáman virul az árvácska.
December hiába szórja derét
míg virágok őrzik nyarunk hevét.

*

Advent vasárnap

Tél emeli hósüvegét,
éj veti ránk csillagszemét.
Fagy karcolja hajnal arcát
von vizekre ezüst hártyát.
Advent havas vasárnapján
láng lobban három gyertyán.
Decembernek szürke egén
tükröződik vissza a fény.
Kis közösség,kevés ember
kiket a hideg se riaszt el,
felkeresik templomukat
meghallgatják kórusukat.
Fehér templom fehér csendje
innen száll az ének égbe,
magasztalván az Ég Urát,
ki elküldte hozzánk Fiát,
hogy elhozza a szeretetet,
Isten hitét,reménységet,
karácsonyi békességet.
Láng lobban ma három gyertyán
Advent havas vasárnapján,
dallam száll túl templom tornyán
hócsillagos egekbe száll,
így köszöntve Úrjézusát.
Mint a mise,áhitatos,
karácsonyi szép dallamok
betöltik a fehér teret,
fölemelik a lelkeket.