Szép Ernő - Oly szép szívem volt

Szép Ernő

Oly szép szívem volt

Oly szép szívem volt valaha
barátom, ibolyacsokor,
kibomlott, nem tudom mikor,
elfonnyadt, émely a szaga.

Kényes volt, mint a lakktopán,
amely csak bálterembe jó,
vagy csúszni szőnyegen való,
nem sárba menni ostobán.

A szívem meleget adott,
mint május, olyan meleget,
minden növénynek eleget.
Most hol jég, hol pokol vagyok.

Kinyithattad vón mellemet,
olyan tükör volt itt belül,
kiben a csúf is felderül.
Már vaksi, nem tud kellemet.

Édes szív volt, piskóta volt,
aki harapta, tudja még,
de könnyem több volt, mint elég,
és könnyben ázott, s elromolt.

Mosolygott, mint a tengerek
remek kagylója, s idegen,
boldog zúgást tett idebenn.
Nézd, eltörték az emberek.