.kaktusz
Az ember szeme
Tudod, arra
gondoltam,
hogy az ember szeme
csak arra alkalmas,
hogy a mulandó
pillanatot lássa,
csak abból tud
ítélni,
valójában nem
tudhatja
a hosszútávú
következményt,
mikor egy almát vesz
a kezébe,
mielőtt megkóstolná,
jól megnézi,
hibátlan-e, szép-e a
színe,
jó-e az illata,
majd figyelmesen
megízleli,
és ha minden rendben
van vele,
akkor többet is vesz
belőle,
ha szemre kiváló, ha
ízes az alma,
azt gondolja, mindent
tud róla.
igen, tud róla
mindent,
amit kívülállóként
tudni lehet,
csak azt nem,
hogy mikor már minden
eltűnik belőle,
ami hasonlít az
eredetire,
használni, vagy
ártani fog neki,
hiszen a mérgek
szabad szemmel nem
láthatók,
nem tudni sok van,
vagy egyáltalán nincs
benne,
ahogy az almát
választja,
úgy választ magának
társat egy életre
az ember, megnézi a
külsejét,
jó esetben próbálja
belülről is megismerni,
és ha jónak
ígérkezik,
mondjuk, mert jó
valóban,
akkor kimondja
az életre szóló
boldogító igent,
és ez így is van jól,
nincs az embernek
eszköze,
ami kimutathatná,
hogy az a másik,
legyen az szép, okos,
jóságos,
milyen hatással lesz
rá,
és ő milyen hatással
lesz arra a másikra,
hogy az a kapcsolat
építi,
vagy rombolja a már
meglévőt,
segítségével
szárnyalás,
vagy nehéz robot lesz
az élet,
kívülről nem látható,
hogy milyenek a
hullámok,
amik találkoznak,
erősítik, vagy
gyengítik egymást,
kiegészítik, vagy
kioltják egymást,
az ember szeme
alkalmatlan
a lényeges
meglátására,
de nem is kell hozzá
látni,
mert nem lehet
megkeresni,
a megfelelő hullámok
maguktól találkoznak,
ha találkoznak
elkerülhetetlenül
eggyé válnak,
akkor pedig
duplázódik a bennük rejlő erő,
ha mindig csak
kioltják egymást,
akkor soha sem derül
fény arra,
hogy milyen szép
lehet az élet,
ha jó időben,
jó helyen egyszerre
vannak
azok az egymást
erősítő hullámok,
ahhoz képest,
a kettő egymásra
hatásához képest,
szinte feledhető is,
hogy milyen volt az
alma külseje,
milyen az íze.
2009. febr. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése