Nagy István Attila
Mozdulatok
Az izmok elvadult
ösvényein
éjszaka útra kelnek a mozdulatok,
messziről, a kamaszkor elhagyott állomásairól,
ahol derékig nő a fű a céltalan sínek között,
csodára vágyó óvatos tenyerekből,
hallgatások ihlető szorongásaiból indul,
az első hálószoba falaiból,
az elhagyottság olcsó pózaiból.
Felparázslanak az elfelejtett mozdulatok,
tiltakoznak, gátakat emelnek,
vágyakat, csókokat fenyegetnek.
Múltam némán tátogó őrei,
haláltól menekülő vérerek csatornáiban
fuldokló partot nem érő látomások,
ne engedjetek a múltamba visszahullni,
fel kell oldódnotok az időben,
mert maga alá temet
az élet.
éjszaka útra kelnek a mozdulatok,
messziről, a kamaszkor elhagyott állomásairól,
ahol derékig nő a fű a céltalan sínek között,
csodára vágyó óvatos tenyerekből,
hallgatások ihlető szorongásaiból indul,
az első hálószoba falaiból,
az elhagyottság olcsó pózaiból.
Felparázslanak az elfelejtett mozdulatok,
tiltakoznak, gátakat emelnek,
vágyakat, csókokat fenyegetnek.
Múltam némán tátogó őrei,
haláltól menekülő vérerek csatornáiban
fuldokló partot nem érő látomások,
ne engedjetek a múltamba visszahullni,
fel kell oldódnotok az időben,
mert maga alá temet
az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése