Albert Ferenc - Galagonya

Albert Ferenc
Galagonya

Piruló szemecskék
ezerje a fényben,
vörösen izzanak
ágai hegyében;
didereg levele,
tüskéjét szél hegyzi,
s orcájára a pírt
éji fagy leheli.
Ruháját ősz apó
színesre festette;
mint tavaszon madár
tollát elvedlette,
úgy rőt leveleit
télre ő hullajtja,
így terít takarót
reszkető talajra.
Ballag az ősz, s vele
avarillat lebeg;
előtte szél-szolga
szorgosan sepreget;
csillogó szép szemű,
szerény galagonya
az apót szemléli: -
mily deres a bajsza.