Tekse József
Tavaszi szonett
Nézd! Ott a magas,
havas hegytetőn még,
felhők közt játszanak csillanó fények,
de lenn a völgy kiált a télnek: Elég!
és élednek a fagytól dermedt lények.
Felenged a föld, álmosan nyújtózik,
felveszi zöldellő ruháját végre,
pompázik, mint aki bálba érkezik,
a csillagok fényében úszó égre.
Apró kis patak, versenyt fut a széllel,
mesét suttog halkan a parti fűznek,
hol párok rejtőztek, szerelmes éjjel.
Tavasz van, millió fénycsókja ragyog,
télbe dermedt érzések nőnek naggyá
és éreznem kell, hogy élek, hogy vagyok.
felhők közt játszanak csillanó fények,
de lenn a völgy kiált a télnek: Elég!
és élednek a fagytól dermedt lények.
Felenged a föld, álmosan nyújtózik,
felveszi zöldellő ruháját végre,
pompázik, mint aki bálba érkezik,
a csillagok fényében úszó égre.
Apró kis patak, versenyt fut a széllel,
mesét suttog halkan a parti fűznek,
hol párok rejtőztek, szerelmes éjjel.
Tavasz van, millió fénycsókja ragyog,
télbe dermedt érzések nőnek naggyá
és éreznem kell, hogy élek, hogy vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése