Egyed Emese - Színes

Egyed Emese

Színes

úszik a táj lesüllyed az idő
nem foglalkoztat hogy temettek el

egyszer minden lehullt fohász kinő
ezüst ködöt ezüst sugár terel

fehér szavak közt csöndforrás fakad
észrevétlenül siklik kő alá

készítsd te gyönge próbákra magad
ne firtasd honnan miért és hová

bükkerdő szűri sóhajtásodat
lentáblán remeg át a félelem

egyetlen árnyék ösztönmozdulat
s elég a színes-hangos kép velem