Lázár Ervin
Mese egy
szembejövőről
Ennek az embernek,
aki szembejött, irtózatosan nagy feje volt. Mint egy ház, mint egy gáztartály,
mint egy uborkaszállító vagon. Dörr-bömm-dörr, egygerincekre taposott meg
városokra. Azazhogy nem is volt akkora feje. Csak, mint egy krumplifőző denfer,
mint egy szapuló, mint egy abáló üst. Bimm-bumm-bimm, folyókra lépett, hidakra,
ligetekre. Tulajdonképpen alig volt nagyobb a feje a normálisnál. Mint egy jól
megtermett úritök, egy rózsaszín luftballon, egy felfújt marhahólyag. Csirr-csörr-csirr,
házakra lépett, virágoskertekre, játszóterekre. Mondhatnánk azt is, normális
nagyságú feje volt. Mint neked, nekem vagy neki. Tipp-topp-tipp,
pásztorkutyákra lépett, csűrökre, búzaföldekre. Nem is volt normális nagyságú
feje. Kisebb volt. Mint egy konzervdoboz, mint uborka, mint egy nagyobbfajta
alma. Csisz-csosz-csisz, kismalacokon, pipacsokon, ingecskéken csoszogott.
Persze, egészen kicsi feje volt. Mint egy gombostűfej, mint egy mákszem, mint
egy ruhatetű. Sity-suty-sity, szép formákon, virágillaton, álmokon lépkedett.
Ennek az embernek, aki szembejött, egyáltalán nem is volt feje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése