Fénytörés
Október
Októberi fátyolfény
Öregszem. A hajnal
Libra-fénye
megnő a merengő
búbos sziklák repedésein
és bontja hűlő melegét.
Jó innen nézni még,
hogy gyűjti erejét,
hogy ejti vörös köpenyét
a halni készülő szél:
csodálom egyre gazdagabban.
Nyugalom a csend.
Békéje feszülő oltalom.
Fátyol-rezgésében
mint múló fájdalom hasít
és károgás hozza
jövőjét a télnek,
a szűnni nem akaró
halálnak; ami hatalom!
És öregszem. Néha így
Októberben jut eszembe
az, ami bizonyos,
ami szívverés,
és nyugalom:
hogy még élek.
Libra-fénye
megnő a merengő
búbos sziklák repedésein
és bontja hűlő melegét.
Jó innen nézni még,
hogy gyűjti erejét,
hogy ejti vörös köpenyét
a halni készülő szél:
csodálom egyre gazdagabban.
Nyugalom a csend.
Békéje feszülő oltalom.
Fátyol-rezgésében
mint múló fájdalom hasít
és károgás hozza
jövőjét a télnek,
a szűnni nem akaró
halálnak; ami hatalom!
És öregszem. Néha így
Októberben jut eszembe
az, ami bizonyos,
ami szívverés,
és nyugalom:
hogy még élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése