Fridli Zoltán - Bűnös lennék?

Fridli Zoltán

Bűnös lennék?

Hozzád hosszú, tüskés úton jutottam el,
Keserves, kínköves az út, mely tőled vezet el.
Az évek tovatűntek,

semmivé lettek, rohant az élet,
Rohantam vele én is,

nem vigyáztam, ez lett a végzet.

Lomha Föld, ráérősen miért forog még?

Mert olyan sötét felhő, nincs, nem létezik,
Mely mögött, nem szép kék ég sugárzik!
Ha bűn, hogy még mindig várok rád,

visszavárlak,
Bizony, örökké bűnben fogok élni,

szívembe zárlak.
 
S ha halok, hát pokol tüzében fogok égni!

Ha bűn az ábránd s az álmodás,
Hát bűnös vagyok mi tagadás.
Balaton mellett állok, nézem tó vizét,
Hallom a halk, szerelmes zenét.

Játszik velem a képzelet, s játszom a képzelettel.

Bizony, a sok fától, nem látni az erdőt,
Napsütéstől könnyesen, az érkező felhőt,
De bocsáss meg nekem, hogy remélni merek,
Hisz nélküled semmi e világon nem kerek.

Remény, szeretet nélkül élni nem lehet!