Hanyecz István
Etelkának
Mikor Etelkámra
gondolok
Felvillannak a régi
mosolyok
Szemem előtt fiatal
nőt látok
Oly’ sok év
árnyékában gondok
Mily’ gyorsan is formálódnak
Történései múlandó
világnak
Éltünk vonalai
átrajzolódnak
Arcunk vonásai
szigorodnak
Titka ily’ szépséges
alakjának
Törődése záloga
valóságnak
Kifinomult hangszere
húrjának
Csengése hétköznap
dalának
Napjait szenteli ő
ápolásnak
Példát mutatva
helytállásnak
Dolgai szép sorban
oldódnak
Tettre készen vág
kihívásnak
Nehéz kifürkészni az
sorsnak
Az szerencsés napjait
jóknak
Gyér mivoltát ahol
ragyognak
Fogadd el őket ahogy
vannak
Becsüld meg
hétköznapnak
Kitartó szeretö
házastársnak
Üdvözítő kedveskedő
szóknak
Sorait - ezek
hűséggel szólnak
Felnézek utamon
támogatnak
Bátran kitartóan
kézenfognak
Létemnek szabad teret
adnak
Bízva jövőben együtt
haladnak
Előttem gondok
tornyosulnak
Ezek napról-napra
eloszlanak
Kiderülnek napjai
gondoknak
Gyümölcsét ízleld
jutalomnak
Fogadd tőlem jeleit
hálámnak
Gyakorta betűim
botladoznak
Hozzád ezerszállal
fonódnak
Éveink eggyé
kovácsolódnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése