Ódor György - A mozdulat

Ódor György

A mozdulat

Kézben, lábban, agyban félelem,
egyszerre minden oly semmi lesz,
csak áll, látod, nem tud menni ez
tovább, legfeljebb csak szél terem,

az is szívbe fúj, jobban fájjon
a lélegzet most utoljára,
az ölelések suttogása
fénnyel szőtt ködben lobbant fátyol.

Nehéz göröngyök egyesülnek
elporladva, a nedves fűben
néma kő alél, így szabadul,

tüskés rózsáit megkerülve.
Fájdalma, mintha mégse szűnne,
járni kezd, gyógyíthatatlanul.