Lám Etelka - Te meg én

Lám Etelka

Te meg én

Kedves hegedűm hangját hallom
a távoli messzeségből,
mikor együtt sétálunk Te meg én.
Előttünk a bársonyos fűben
nesztelenül fut a Tavasz tündére.
Apró lábaival szinte simogatják
a fehér gyöngyvirágokat.
Kis harangjai csilingelnek léptei nyomán
a hajnali szél gyöngéden kócolja a fénylő haját.
Szótlanul állunk és figyelünk a fűzfa tövében.
Most egy kismadárka száll a közeli faágra,
csacsog és kedvesen csivitel.
Őzgida érkezik, körbe kémlel szaglászva
majd megáll a fűzfa tövében,
S zajt hallva riadtan tovaszáguld a tópartra.
A víz fodros széle ezüstösen csillog
a szépen csiszolt színes kavicsok között.
A réten a felkelő nap sugarai átvonulnak,
lobbanó aranyfénye átölel minket is.
Könnyű szellő kinyitja a rózsákkal borított kert kapuját
melynek alján ezüstpatak csörgedez.