Ligeti Éva
Tavaszi szél
Kertek alatt bujkál a
szél
Élces hangján sóhajt,
beszél
Süvítése csupán
szeszély
Kedvtelése még is
veszély
Fák zöld levelével
táncol
Borús napon, felhőt
ráncol
Szürkére festi az
eget
Múló gondokat tereget
Amikor már sírt
eleget
Szétszaggatja a
felleget
Nyughatatlan, egyre
szalad
Amerre jár, minden
szakad
Feltámad, s viharként
tombol
Poros utat vadul
korhol
Fű, fa, bokor, földig
hajol
Majd lecsendesül
valahol
Szélkabátot szögre
akaszt
Szelíden várja a
tavaszt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése