Gligorics Teréz - Ha nem jön a holnap ...

Gligorics Teréz

Ha nem jön a holnap…

Ha tudnám, hogy utoljára látlak elaludni,

küldenék a Megváltónkhoz lelkedért egy imát,

s míg altatót dúdolgatok, hajad simogatnám,

s kitörölném emlékemből minden egyes hibád.

Ha tudnám, hogy utoljára csukod be az ajtót,

kiabálnék:  gyere vissza, ölelj meg mégegyszer,

s ha tudnám, hogy utoljára hallhatom  a hangod,

a lelkembe temetném el, az semmit sem veszt el.

Ha tudnám, hogy utoljára mondhatom: szeretlek,

nem gondolnám: felesleges,  úgyis tudod,  érzed,

melléd ülnék, s mondogatnám, amíg hallod, százszor!

Úgy szeretlek, ha engedik, meghalok én érted.

Ha tudnám, hogy utoljára látod ma a napot,

minden percem, pillanatom megosztanám veled,

leszedném a vadvirágot, s mind elébed raknám,

s csókolnám a holnapra már jéggé fagyott kezed.

De holnap reggel újra virrad…biztos vagyok benne!

Hisz tenélküled ez a világ olyan üres lenne…

Jó reggelt! fogsz fütyörészni a dalos madárnak,

miközben a kapun kimész. Barátaid várnak…

Amit ma elmulasztottam, kipótolom holnap,

s ha a gyorsan tűnő percek megint közbeszólnak,

lesz még időm elmondani…

sok, sok boldog holnap…

Sosem jött a holnap...