Gyurkovics Tibor
Csillagos éj
Van amit nem fogunk
megtudni soha többé
csak amit az idő
belőle visszahoz
és átalakul
áthatolhatatlan köddé
oltalommal az éj hogy
onnan visszahoz
Hisz hol van az apám
aki csak állva áll ott
szobánk nagy tengerén
mint ideges hajón
a túlsó partokon
bámulja a világot
a tenger elnyeli ha
Északi ha Ion
imbolyog a hajó mint
kék-arany tekintet
ami magába ránt ködöt
és csillagot
s ami összeszűkít
csak egy szigetre minket
ahol apám anyám
annyira boldogok
Hol is volt? Valahol
talán a Duna partján
az ostrom szigetén
magam is gyerek vagyok
hogy megtudjam mi
volt akárhogyan akarnám
nem maradtak reám
csak csillagadatok
Riki már hazajött
Budavár ostromából?
S vitték apánkat a
szuronyos őrei
Oroszországba hol reá
szakadt a távol
nagy hómezők jege
évekig őrzeni
s mi maradtunk anyánk
ideges közelében
ki fejszét ragadott
ha nem égett a tűz
s a kályhát verte meg
nem fojtom vissza én sem
–Hol van az a sziget
mely minket egybe fűz?
Atlantisz elmerült –
kezemben ég a gyertya
egekben kerestem mint
az őrült
bátyám apám anyám
emléke hova lett ma
vagy vannak valahol
csak csillag lett belőlük?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése