Pataki Glica - Fehér fátyol

Pataki Glica

Fehér fátyol

Ma ismét visszatért az őszi köd a fák tövébe,
elsárgult levelek ringatóznak fáradtan, ölében.
Bordó könnyeket hullatott a vadszőlő a házon,
magához ölelte, a gyermekkorom, ifjúságom.
Ma ismét visszatért az őszi szél a fakó rétre,
kikericsek szoknyáit libbentette föl a szélben.
Aranyos leveleket hint szét az amerikai diófa,
lángoló köntösében búcsúzik a lemenő Nap.
Ma ismét visszatért az őszi fény a völgybe,
fájdalmas sóhajom száll, el a messzeségbe.
Képzeletemben, kedves mosolyodat látom,
szerelmesen ölelő karodba, jaj de vágyom.
Ma ismét visszatért az őszi szelek dallama,
följajdult az ősi kápolna, elveszett harangja.
Fekete fátyol lengedezik a kiszáradt tó felett,
szerelmes asszony hullat, ó’ bánat könnyeket.
Ma ismét visszatért az őszi hűvös éjszaka,
csodás fénye lett a Holdnak, csillagoknak.
A bársonyos égen átgördül a Göncölszekér,
fehér fátyolban, oly messze szállt a Remény.