Siktár János
Mondd csak...
Mondd csak még meddig járjak így egyedül,
nincs útitársam, meg nem osztja barát,
s tűnő reménység hinti rám sugarát,
az én zeném, ha a tücsök hegedül.
Hová? Hiszen már végigmértem az űrt,
nem leltem mást, csak síróajkú nyomort,
vágyam lehervadt kedvem ködbe sodort,
reményemre csak láncát verné a bűn.
Tudom már jól, mit jelent az unalom
már túl vagyok én fájdalmon, közönyön,
e zord élet talán még hoz örömöt.
Jeges magányom fonja rám kötelét,
sok a kóborlásból, eltévedt az út
magam körül keringek céltalanul.
nincs útitársam, meg nem osztja barát,
s tűnő reménység hinti rám sugarát,
az én zeném, ha a tücsök hegedül.
Hová? Hiszen már végigmértem az űrt,
nem leltem mást, csak síróajkú nyomort,
vágyam lehervadt kedvem ködbe sodort,
reményemre csak láncát verné a bűn.
Tudom már jól, mit jelent az unalom
már túl vagyok én fájdalmon, közönyön,
e zord élet talán még hoz örömöt.
Jeges magányom fonja rám kötelét,
sok a kóborlásból, eltévedt az út
magam körül keringek céltalanul.
https://www.youtube.com/watch?v=4UDZteVTlkI
VálaszTörlés