Kosjegyében - József Attilához rólunk; - A versről

Kosjegyében

József Attilához rólunk

Elmentél, mégis most hozzád szólók én
rád emlékezésem szívemet szorítja,
emléked lantomat új költészetre hívja,
feléd zeng dalom, mint tavaszi szél.

Sokunkban szellemed új dalt regél
hol lelkesen lobogva új lángok szítják,
mámorban egymást versenyre hívják,
általad mindenki szép verset remél.

Jönnek a lantosok egymást túlszárnyalva
sokfajta verselést reménnyel faragva
mondanivalóban szegény sok érzés
mintha a gondolat gúzsba volna fonva.

*

A versről

A betűk azért vannak,
szavakká váljanak,
a szavak mondatokká,
fejlődjenek.
A mondatok, hogy
verset faragjunk
belőle.
A versek azért,
hogy örömünk
teljék tőle.

Én megpróbálnék
ennek megfelelni,
de elmém nem talál,
s nem hagyják el
szép szavak
ajkamat.
Most inkább
nem írok,
tovább
ne untassalak.