Nagy László - Hullócsillag

Nagy László

Hullócsillag 

Tündököl a csillagtábor,
nézem, hosszan nézem.
Ott egy csillag alig mozdult
s máris eltünőben.
Fényét veszti, csak a vakság
lehet a sajátja.
Testét is a zengő kékség
semmivé sikálja.
Megfáradt, vagy önfejű volt?
Pusztul mindenképpen.
Lehulltával nincs hiány a
csillagok rendjében.
Hazám, de sok csillag adja
múlhatatlan fényed!
Velük mindig fényt lobogni
kívánok teérted.
Ha én téged elhagynálak
keserves harcokban,
tündökölnél tovább, de én
vesznék nyomorúltan.