2018. június 30., szombat

Szomorúfűz - Nyár - Július mosolya


Szomorúfűz
Nyár – Július mosolya

Távolból ringatózó színes mezőben
pipacs és búzavirág virít
Azúrkék szemét kitárja a horizont,
arany nap ragyog az égbolton,
szellő ring a szöszke kalászokon

A Nap korán ébred. Csillogva nézi magát a vizekben, játszadozik, sugarait szétszórja minden egyes élőlényre. Fut a szellő, futkároznak, játszadoznak a felhők. A Föld szíve dobog.
Nyár van, tüzesen éget a Nap. Rekkenő hőség, mozdulatlanul áll minden, egy fűszál sem moccan. A tóparti homok visszaveri a sugarakat. Ami hűsít, - a víz. Madarak szárnyalnak a bozótok felett. Csicsergésük átölel, dallamosan muzsikál. Felhőtlen égbolt, azúrkék palást. Fények tündökölnek, sugarak játszadoznak a hullámokon. Szitakötők, pillangók táncolnak, cirpelnek, zümmögnek a bogarak. Méhek, darazsak dongnak a virágokon.
Fuvolázik a szél a nádszálak között. Árnyak ölelik a patakpartot, a fűzfákat. Turbékoló gerlepárok búgják szerelmes szerenádjukat.
A környező földeken érik a gabona, közötte pipacs, búzavirág-tenger, szarkalábmező virít.
Itt-ott már aratnak.
A délutáni Nap még lángol az égbolton, majd arany-bíborban hull le az alkonyat. Leszállnak az árnyak.
Langyosak az éjek. Felragyog az esthajnalcsillag. Az égen, a hold-lámpás körül kigyúlnak a szikrázó kis csillagok. Ragyog a Hold, lágy fénye vonz, a holdsugár árnyat vet a kertre, a fákra.
A város tompa zaja belévesz a finoman simogató éjszakai csendbe. Csak a házak között leszálló hangok moraja hallatszik. Az égbolt sötétkék csendje száll ránk.
Pihenőre tér egy álomvágyó világ!

madarak szárnyalnak
daluk zeng vidáman,
hajnaltól a késő estben
simogatón ölel a nyár,
táncolnak az arany sugarak
pillangók lebbennek tova
fényre hív az élet:
átkarol július mosolya

Július


Július


’Itt nincs udvar. Záportól dagadt
homokban rejtőznek a kövek.-
Nincs nyár, a tavaszban ragadt
túszként, s nem tudja mikor jöhet.


Nem bújnak rügyek. Reszketve
alszanak kis bogarak a fákban.-
Hezitál még: maradna vagy menne,
áll az idő, borzas nagykabátban.


Cigifüst ködöl messze. Zord
delíriumban lubickol a távol.
A zuhogó borban alkonyt bont,
és tájba vésődik az éj. Magától.”




Stefan George - Júliusi bánat


Stefan George

Júliusi bánat


Virágos nyár, még gazdag az illatod:
fanyar vetés-szag kél, s te, piciny szulák,
a száraz karfán te nyúlsz itt utánam,
nem kell többé szezám és büszke kert.


Felejtett álom ébredez: a gyerek
a búzaföldek szűz rögein pihen,
körötte munka, meztelen aratók és
apadt korsó és tündöklő kasza.


Álmos darázsraj dongta a tél dalát
s az ő kipirult homlokára a
kalászok gyöngye árny-rácsán keresztül
nagy vércsöppekben hullott a pipacs.


Ami enyém volt, sohase múlik el.
Szomjan, mint akkor, fekszem, a szomjú mezőn,
s ajkam bágyadtan suttogja, de fáraszt
a sok virág,a sok-sok szép virág.


/Ford.:Szabó Lőrinc/

.kaktusz - Július - tombol a nyár


.kaktusz
Július - tombol a nyár 

Július, tombol a nyár,
a friss, a hideg víz jó barát,
s a sok mosolygó, az édes,
a naptól érlelt
finom gyümölcs is csábít…
 csoda a szomjas ajkaknak,
de hogy a valódi milyen,
 igazán az tudja,
aki saját kertjében gondozta,
nevelgette, szeretgette
még mielőtt a fáról levette,
mielőtt a szomját oltotta vele…
július, nyár, mindenhol
megannyi jele a szeretetnek:
illatozó virága a mezőnek,
a tenger hűs hulláma,
a nap simogató sugara,
a fák terebélyes árnyéka,
mind az embert kényezteti…
és mégis van valami,
ami különlegesebb,
mert csodálatosabb
nincsen annál,
mint az a szeretet,
ami kelt ki az ember
saját lelkének
a virágoskertjében,
amit maga ápolt,
nevelt fel maga,
amibe
az egész lelkét beleadta…
annál a szeretetnél
csodálatosabb dolog
nincs is több az egész világon.

2012. június 30.

Wass Albert - Július


Wass Albert
Július

Fájdalmaim fekete kutyája
ma hasztalan kocogsz nyomomba már.
Virágok közt járunk ma együtt
én és a Nyár.

Ma Örömisten papja vagyok,
hiszek életben, jóban.
Cézár vagyok az ölelésben,
Dárius a csókban.

Forró imákat dalolok,
s letépek minden vadvirágot;
ha meghalok,
csak az fogja tudni, hogy ki voltam,
aki így látott.

Radnóti Miklós - Július


Radnóti Miklós
Július

Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
mezétlábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestű hőség ül a
fényesarcú fák felett.

Vörös Judit .- Július


Vörös Judit
Július

Mint sárga tenger,
ring a búzatábla,
dajkálja gyermekét,
éltető kalászát.
Tudja, hogy elveszti,
hisz' azért nevelte,
nem hallani mégsem
fájdalmas panaszát.
Nap fénye érlelte,
szellő simogatta,
ők lettek Földanya
legdrágább kincsei,
ha jön az aratás
kíméletlen napja,
akkor peregnek majd
búzaszem-könnyei.

Kosjegyében - Zápor a tónál



Kosjegyében

Zápor a tavon


Nyár volt, igazi
meleg nyári nap;
zápor cikázott
végig a tavon,
fellélegzett a tó…
amiért oxigén hiánya
már pótlásra
várt nagyon.


Gőzölt a tó vize -
sistergett, amikor
a záporból zúduló
esővíz hűtötte le,
menekülő horgászok
szereléseiket kapásra
hagyván, lombos
fák alá húzódtak be.


Nem kellett soká várni,
a tó feletti zápor
átsuhant, úgy ahogy
jött,- oly hírtelen
tűnt el tova;
csak a fák libegő levelei,
s a friss ózon jelezte,
itt járt,- itt maradt nyoma.

László - Amit csak akarsz


László

Amit csak akarsz


Most…:
-holt csönd vagyok,
magamba/n roskadok.
-egyetlen néma szó,
pedig kiáltani volna jó.
-haldokló, pislogó parázs.
-egy elvarázsolt varázs.
-élettelen élet vagyok,
-feltámasztásra váró halott…


Leszek…:
-mit akarsz mi legyek?
Gyámoltalan gyerek,
egy meleg ölelés,
árnyként követés,
minden vágyad dallama.
Hűs nyári zivatar,
lehulló avar mely
lágyan betakar…


A mindened lehetnék,
a langy nyári esték
megnyugtató csöndjében,
végre hozzád bújnék…


Horváth Lázár Zsuzsanna - A nyár lányai


Lázár Horváth Zsuzsanna
Júliusi utazás

Átölel mindent smaragdzöld keret.
Szél ölén ringó sárga virágok,
díszes kórógyertyái az ökörfarknak
állnak sorfalat a sínek két oldalán.
Gyorsuló vonat ablakán át
követ e szédítő, arany kavalkád.
Napraforgó-tábla vidámját
címeres kukoricadárdák váltják,
túl a learatott búzatábla aranyán,
mit rozstábla érett barnája követ.
*

A nyár lányai

Három lánya van a nyárnak
mind a három ragyogó,
csak természetük változékony,
de mégis imádni való.

Június már el is szaladt
bohó szívvel szórva szét
a tavasztól kapott virágokat
mit elhervasztott már a fény.

Helyébe lépett izzón július,
aranyhajába pipacskoszorú virult,
gyümölcsöt érlel fénylő Nappal
vagy vihart kavarva hajba kap
a felhőűző szelek urával,
s az égi dézsa kiborul.

Az éj lemosta július fojtó porát
mára aranyló a reggeli fény,
s köszönti a harmadik lányt
ki hozza a nyár összes tüzét.
Gyöngykoszorúsan augusztus jő,
köntösén csillog még az éji eső.
Langy szél fésüli borzas haját
a lecsendesült vihar után.

Elhozza nekünk ajándékát,
felhők csipkéjét, fénylő Napját,
Balatonra hullámokat, s ígéretet,
hogy jövőre ismét visszatérnek.
 

Gyöngyösyyi János - Az esztendőben elé forduló ...


Gyöngyössi János
Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre

(részlet)
Július

Fordul az Hold: fordul, aki magasan hág,
A fán mennél feljebb hágsz, mind gyengébb az ág:
Boldog! az ki alatt csendes kenyeret rág.

Július - Szent György hava


Július - Szent Jakab hava
Nyárhó - Áldás hava - Tehéntor (Aratás) hava

„A július régi római neve „Quintilis” volt, miután náluk az esztendő márciussal kezdődött, s így a július az „ötödik” (quintus) hónap volt. Amikor azonban Julius Caesar Krisztus előtt 45-ben végrehajtotta a naptárreformot, akkor az ő tiszteletére, miután ő ebben a hónapban született, róla nevezték el ezt a hónapot.”

„Júliust […] régen Oroszlán havának is nevezték. 23/24-én lép a Nap az Oroszlán jegyébe (a valóságban a Rák csillagképben jár ekkor). Közhasználatú magyar neve az Oroszlán hónap első dekádjának apostolszentje után Szent Jakab hava volt. A hónapot félmeztelen, nagy kalapú paraszt testesítette meg, amint épp sarlóját köszörüli, arat vele vagy kévét hord, netán a csűrben búzáját csépeli. Elvontabb allegóriája sárga ruhás, repülő ifjú, fején kalászkoszorúval. Jobbjában az Oroszlán jele, baljában kosár fügével, dinnyével és más gyümölcsökkel. Az oroszlánbőrös, buzogányos napisten, Héraklész/Hercules szintén a július megtestesítője volt.”

Bizony még a nyár legmelegebb hónapja, a július sem mentes a szélsőséges hajlamoktól. Ilyenkor kúszik a legmagasabbra a hőmérő higanyszála, jut uralomra a tikkasztó forróság, ám ugyancsak ilyenkor szakíthatják félbe a rekkenő hőséget az égiháborúval ránktörő heves záporok, esetleg jégesők.

Mindenesetre ez az időszak már végképp a nyár legnagyobb munkájára, a gabona betakarítására összpontosította a régi gazdaemberek figyelmét. Szép időt vártak ilyenkor, Szent Jakab havában a régi öregek, ha reggel és este a füst egyenesen magasra szállt, ha napnyugtakor tiszta volt az ég, és a csalogányok szorgalmasan énekeltek. Bizonyosra vették a rossz idő közeledtét: ha a kakasok napnyugta után kukorékoltak, vagy ha a varjak, a gyöngytyúkok és a pávák sokat kiáltoztak.
*
Népi megfigyelések

- ha július nem főz, szeptembernek nem lesz mit ennie
- Sarlós Boldogasszony napi eső Lőrinc-napig tart
- ha Mária-Magdolna napján (július 22.) szép az idő, jót tesz, ha rossz, úgy ártalmas
- ha Anna (július 26.) napján a hangyák bolyokat készítenek, úgy csapadékos tél lesz
- Ernő napi (július 31.) eső langyos telet hoz
*
Népi mondóka

Esős Illés rossz,
mert áldást nem hoz.
Jakab napja vihart szül,
Magdolna sárban csücsül.
Anna asszony reggele
már hűvös, ne játssz vele.
Mihelyt a pók széttépi hálóját,
Jön a felhő, s rögtön tartós esőt ád.
*
Mit jövendöl a 100 éves naptár?

Jó időt remélhetni, ha napnyugtakor jó idő volt, ha csalogányok szorgalmasan énekelnek, ha reggel és este a füst egyenesen felszáll, ha az eső köddé változik.
Rossz idő lesz, ha napfelkeltekor égiháborúk vannak, ha a kakasok napszentület után kukorékolnak, ha a tyúkok szomorúak.
*
A meteorológusok Nyárhó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Áldás havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Tehéntor (Aratás) hava elnevezést használták júliusra, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent Jakab hava. E hónapban már a nappalok fogynak; a Nap e hónap 23-a tájában az Oroszlán jegyébe lép.
*
A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek a július hónapba:

Rák (június 21 – július 22.) és
Oroszlán (július 23 – augusztus 22.).

Július folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül az Ikrek csillagképből a Rák csillagképbe lép.

Minden évben a július a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év áprilisa, szökőévekben pedig mint a január.

A július az aratás hónapja.

Július 2. - Sarlós Boldogasszony napja

A 14. századtól a római katolikus egyház e napon emlékezik meg Szűz Máriáról, aki a Keresztelő Szent János édesanyjánál tett látogatást.
Boldogasszony a várandós anyák, a szegények, a szükségben szenvedők és a halottak oltalmazója.
Magyarországon e nap az aratás kezdőnapja. A Sarlós Boldogasszony nap elnevezést azért kapta, mert régen az asszonyok az aratást sarlóval végezték.
*
Július 20. - Illés napja

Ezen a napon, illetve e nap táján gyakoriak a viharok, ezért régen e napon munkatilalom volt, mert úgy hitték, hogy aki kint dolgozik a mezőn, abba belecsaphat a villám, a termést pedig jég éri.
*
Július 22. - Mária Magdolna napja
 
A bűnös életből megtért Mária Magdolna ünnepe, aki hajával Krisztus lábát törölgette, ezért régen szokás volt a kislányok hajából egy keveset levágni, hogy az még hosszabbra nőjön meg. Időjárásjósló hiedelem is kötődik ehhez a naphoz, úgy hitték, hogy ezen a napon esnie kell az esőnek, hisz Mária Magdolna siratja bűneit.
*
Július 25. - Jakab napja

Az első vértanúhalált szenvedő apostol. Ő a búcsújárók, utasemberek, hajósok védőszentje. Jakab napra kellett learatni a zabot, mert ami kint hagynak az elvész. Az e napi időből jósoltak a várható téli időjárásra, volt olyan település ahol az északi szélből hideg telet jósoltak.
*
Július 26. - Anna napja

Szűz Mária édesanyjának ünnepe, aki a gazdasszonyok, a bányászok, a szabók, valamint a járványos betegségben szenvedők, haldoklók egyik pártfogója.
Különösen a katolikus asszonyok, a meddő-, a terhes és szülő nők védőszentje, akik hozzá fohászkodtak pártfogásért. Eredete a középkorhoz kötődik, a keddi naphoz, több helyütt a meddő asszonyok e napon böjtöltek. Ha Anna napon jó idő van, megkezdték az annabab szedését, a kender nyűvését.

Kert – július

Leggyakoribb feladatunk az öntözés. Az a legfontosabb, hogy elegendő vizet kapjanak a növények. Ügyeljünk, hogy a szokással ellentétben a fák és bokrok alatt lévő növényeket is alaposan öntözzük meg, hiszen itt rajtuk kívül a fák és bokrok is fogyasztják a vizet. Ne sajnáljuk a fáradságot és amennyiben csak lehet, a terebélyes bokrok és fák lombozatára is juttassunk az öntözővízből. A tápanyagigényes növények öntözését pedig összekapcsolhatjuk a vízben oldódó nitrogén és kálium műtrágyák legfeljebb két-három ezrelékes oldatának használatával. A gyepnyírást is ismételjük meg, valahányszor meghaladta a fűszálak magassága a nyolc-tíz centimétert.

A természet asztala már gazdagon terítve van. Érnek a gyümölcsök, szedhetőek a különböző finom zöldségek. A július már meleg nyári hónap, ezek szerint alakulnak ilyenkor a kerti teendők is. A korai érésű gyümölcsök már javában szüretelhetők.

A virágok elnyílás utáni eltávolítására is szakítsunk időt. Ne tűrjük meg a pusztulásnak indult növényrészeket, mert további pusztulások kiindulópontjai lehetnek.

Jankovics Marcell - Jelkép kalendárium


Jankovics Marcell
Jelkép kalendárium

A római naptárban a hónap eredetileg a fantáziátlan Quintilis, „Ötödik” nevet viselte, mivel az egykori márciusi évkezdéstől számítva az ötödik hónap volt. I.e. 44-ben Marcus Antonius hízelgő javaslatára nevezték el júliusnak Julius Caesarról, aki e hónap 12. napján született.
Júliusra esett akkor is, ott is a mezőgazdasági munkák dandárja, de azért ünnep is akadt egy-kettő. 5-én volt a Poplifugia, a „Nép menekülése” ünnep, melynek eredetével az egykorú szerzők sem voltak tisztában, ezért bizonyos történelmi eseményekkel próbálták kapcsolatba hozni. Hahn István viszont a „Királymenekülés”-ünnep (Regifugium, febr. 24.) ellenpárját ismeri föl benne. 7-én volt a Nonae Caprotinae, a rabszolganők ünnepe. Ezen a napon az asszonyok Iuno Caprotina tiszteletére áldoztak egy vadfügefa, „kecskefügefa” (caprificus) alatt. A fügefa tejszerű nedvét mutatták be áldozatul Junónak mint kecske-, illetve fügefaistennőnek. Mind a kecskét (capra), mind a fügét (ficus) termékenység-jelképnek tekintették a régiek, az orgiasztikus szerelem szimbólumai voltak. A római szerzők ezt az ünnepet is történeti esemény emlékének tartják, összekapcsolva a Poplifugia keletkezésének vélt történeti okaival. Valójában a Nonae Caprotinae is téli termékenységünnepek ellenpárja. Pl. a decemberi Saturnaliáé, mely szintén rabszolgaünnep volt, a februári Lupercaliáé, amikor meztelen ifjak kecskebőr korbáccsal ütlegelték városszerte a nőket, hogy termékenyek legyenek. A Caprotina ünnep történeti magyarázata arra enged következtetni, hogy a kecskeistennő papnői eredetileg Bacchus férfifaló szolgálóinak, a bacchánsnőknek a módjára viselkedtek. A hagyomány szerint ugyanis a „nép menekülésekor”, miután Róma szomszédjai összefogtak a Város ellen, a római rabszolganők honleányi buzgalomból magukra öltötték úrnőik ruháit, és az ellenség táborába vonultak lelkes fogadtatásul, majd nagy mulatozást csaptak velük. Amikor sikerült leitatni őket, vezetőjük, Tutela („Oltalom”, vö. az Amalthea kecskeistennő bőréből készült oltalmazó égisszel) felmászott egy kecskefügefára, és jelt adott a közelben rejtőzködő római férfiaknak, akik az alvó ellenségen fényes győzelmet arattak. Tutela alighanem Juno mellékneve volt, és a fára mászó rabszolganő története egy ősi faistennő-ábrázolás félremagyarázása lehet.
Az ókori magaskultúrák anyaistennőinek egyik növényi alakja a tejet adó fügefélék valamelyike volt. Indiában az asvattha- és a banjanfát (Ficus religiosa, F. indica) ma is szentnek tartják, Egyiptomban Nut, Hathor vagy Ízisz szederfüge (F. sycomorus) képében szoptatta fáraó-gyermekét, a kisázsiai Adónisz anyja Szmürna, a szmürnafügefa volt. Rómában a fügét „Rumina fügefája” néven tisztelték. Rumina („Emlő”) Junónak mint a szoptató anyák és a dajkák védő istenasszonyának volt a neve, s az ő fája alatt szoptatta a mítosz szerint Romulust és Remust farkasdajkájuk. A Ficus Ruminalis kapcsolata az ikerkultusszal, világfaként való felfogása (Róma fája = a világ fája), összefüggése a mitikus „szoptatás”-motívummal az Ikreken átnyúló tejútfa révén foglalható gondolati egységbe. Idetartozik, hogy amikor a Nap a Rák csillagképben jár, az éjszakában az állatövi csillagképek közül az átellenben lévő Bak uralkodik, s hogy az ókorban július elején, miután a Nap elhagyja a napfordulót, ismét látható lett a Tejúton ragyogó, Amalthea kecske után elnevezett Capella csillag. A Caprotina ünnep a mondottakkal függ össze, kiegészítve azzal, hogy a füge virágzása júliusig tart, s ilyenkor termi első gyümölcsét.
Július 12-én Apollo tiszteletére rendeztek ünnepi játékokat, amely a nők számára a már említett két ünnep betetőzése volt. Mint Varro írja, e játékokon az asszonyok bíborszegélyű tógát ölthettek, amely egyébként a magas rangú férfiak ünnepi ruhadarabja volt. Július 23-án a vizek urának, Neptunusnak áldoztak (Neptunalia), hogy megóvja a termést a szikkasztó nyári forróságtól, most, hogy a Nap elhagyván a „nedves” Rák jegyét és a „száraz” Oroszlánba lépett.
Júliust ezért régen Oroszlán havának is nevezték. 23/24-n lép a Nap az Oroszlán jegyébe (a valóságban a Rák csillagképben jár ekkor). Közhasználatú magyar neve az Oroszlán hónap első dekádjának apostolszentje után Szent Jakab hava volt. A hónapot félmeztelen, nagy kalapú paraszt testesítette meg, amint épp sarlóját köszörüli, arat vele vagy kévét hord, netán a csűrben búzáját csépeli. Elvontabb allegóriája sárga ruhás, repülő ifjú, fején kalászkoszorúval. Jobbjában az Oroszlán jele, baljában kosár fügével, dinnyével és más gyümölcsökkel. Az oroszlánbőrös, buzogányos napisten, Héraklész/Hercules szintén a július megtestesítője volt.

Jóni Barna - Július


Jóni Barna
Július

Már július van, és szerelmes a nyári hajnal.
Buja gondolatok vetik le a lányok
lenge- könnyű lepleit, sóhajok szállnak, vagy
csak képzeletem mely megcsal?…
Milyen jó lenne ma szerelmet vallani,
ha lennél. De messze jársz, üres az ágy,
téged keres, kíván a párnám. Várja, hogy ölelj,
s érezze illatod. Az itt hagyott szalmaszín
hajad szálai, tekintetem, mint mágnest vonzzák…
Míg máskor oly bosszantó, azon most elmélázom.
Mert ujjaim között Te vagy, lényedet érzem,
s betölt a gondolat: Hozzád tartozom, s te hozzám…
Előjött, minden szép emlékem: ahogy kezeddel
elsimítottad a lepedő ráncait, hogy ne törjön az sem
mikor alszom. Annyi mindenre figyeltél, és
rosszkedvű leszel, ha rád haragszom, mert elfelejted néha
amit mondok, de Te mégsem, pedig vannak gondok…
Apró jeleket hagysz mindenütt, hogy tudjam, szeretsz.
Akkor nem mondom, hogy én is, s már nem nevetsz…
Szemed színe is belesápad a szürkületbe,
rideg a szó arcodra kiül, ha fáj, s bánattal borul be az este
Nem lázadsz, mert bántalak, nem tudom miért…
Most megsúgom, csak meg ne halld, hogy kellesz, amíg élsz
s az is, amit a szívedben rejtesz, el nekem… Szeretlek.
Érezd, hogy nagyon. Most elmondtam neked.
Mert kellett… egy szerelmes, júliusi hajnalon…

Hollósy Tóth Klára - Nyáréji emlék; - Nyári reggel


Hollósy Tóth Klára
Nyáréji emlék

Szálltak köröttünk, zsongtak a szavak,
repkedtek, mint tarka szitakötők,
biztatták szívünk, álmodozzanak,
vártak minket reménnyel telt jövők.

A holdezüst a fák mögé zuhant,
szunnyadtak fenn a lusta csillagok,
lombsuttogás a csenden átsuhant,
bódítottak lavinaillatok.

Néma vallomás zengett: szeretlek,
ezer kétség borongott nyomába,
figyelt az ég, a fénnyel ékszeres,
csillagcsengő hívott otthonába.

A méltóság, tartás, igen nagy kincs,
ahol szerelem nincs, csak ott lehet!
Mert aki szeret, egy csepp esze sincs,
esztelenség a tette módfelett.
*
Nyári reggel

Az ég alján lenge
szellőkkel lengve
habszoknyás felhők
szállnak lebegve.

Hajladoznak szépen,
ringanak a nyárfák,
kölcsönvették a hold
színezüst ruháját.

Tágul a táj ahogy
felissza a csendet,
napzápornak nyitnak
kapukat a kertek.

Fényt zuhogó napban
ragyogó, szép tervek,
nem csoda, hogy remény
hitegetve kerget.

Nagy Csaba - Eskütétel után



Nagy Csaba /Gyémánt/

Eskütétel után


Jegyzetet szeletel bennem
a gondolat, anyám sem él már,
apám is rég meghalt,
hazám a nép,
s a lengedező zöld
az örökké
remélő láng-kék egek fölött.

 
Ma mégis szomorú arcokra
áldott tavaszként
kései mosolyt
ültető ünnep lett a lét,
míg kezét meghatva
nyújtja felém egy szorongó érzés,
könnyem hullt,
és zengő himnuszt
énekelt velünk sírva e föld.


Magyar lettem, hol megszülettem,
hol Ady élt, Arany is verset írt,
hol Petőfi
mondta ki
egykor a szép az igent,
ha élnétek még sírfák mögött
mélyen pihenő
kedves őseim,
nektek is
örömmel szívemben
mondhatnám el mindezt.