N. Horváth Péter
Kerék
Kinyújtott kezeden
sétáltatsz végig
mióta létezem,
ügyelve rám,
pokolra süllyesztve,
s emelve égig,
szándékod ennél több
nincs is talán.
Karod csak küllő a
kerékhez képest,
állandó mozgásba
tartva magad,
reggelre, délelőtt,
délután és est
századok s ezredek
körén halad.
Életet lehelsz a rád
szálló porba
egyenként ismerve
minden szemet,
forgásod keverte
széltől széthordva
általad és érted
cselekszenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése