Szigeti Miklós
Lidérces álom
Laposan kúsznak
előre, árnyak
kinyúlnak,
szabaduljak Tőled
menekülnek a fénytől,
mindentől
közben fölzabálnak
meztelenül
csak maradj veszteg,
lidérces álom
elhajított, férges rothadó gyümölcs
Barangolok kószán,
képek között
rendezem az
összevisszaságot
hiába jöttök üres,
kivasalt lapok
nem kell a szín,
kifakuló emlékezet
várlak, hátradőlve,
semmi vonalán
besöpröm, sok
agyongyötört sor
begyűröm
mindet,belököm a fiókot
Ha nem tudnám, hogy
vagy valahol
kereslek
még, ami már kiüresedett
kong, azért belenézek
egy cseppért
mindig utoljára,
és csak a szomjam
kopott ütemek, zavaros
lépések
olyan sötét, mély
árnyék és visszhang.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése