Nosztromosz - Rejtvény

Nosztromosz

Rejtvény

Ssss… titok, titok hogy hallom őket.
Ne árulj el, mert darabjaim a szél viszi el.
Nézem arcukat, s ők vakon visszanéznek rám,
homályos az elme, ha a köd már körbevette…
… hát hol van mindennek az értelme?

Ssss… ne szólj, beszédesebb a csend.
Ők is hallgatnak, csak összebújnak odalent.
Figyelem minden lépésük és megjegyzem titkuk.
Már néha túl sok a teher, de nem adom fel…
… meddig kell még cipelnem a szikrát?

Ssss… árnyak közt járok, és ha intesz, belehalok.
Ne mozdulj, én is csak lassan suhanok, mert így a jó.
Hallgatom az elsuttogott vágyakat, és magamba fogadom álmukat.
Már én sem tudom hol vagyok, túl nagy a sötétség ereje…
Titkok, árnyak, vágyak, köröttem áramlanak, bennem menedéket találnak.
… de az én hangom, elveszik az áradatban.

Találd ki, ki vagyok… és akkor talán én is magamra találok!