Hajdu Mária
Csak voltunk
Azt mondtam „IGEN” és
ezután
csak ásó, kapa és
nagyharang…
és elkezdődött a
nagykaland.
Gyorsan telt a
boldogság kútja,
talpunk alatt
csorgott az útja,
majd minden akadály
félreállt,
de lassan a homály
fényre vált
és leért a lábunk a
földre,
de egymást láttuk a
tükörbe.
Mély ráncaid arcomra
égtek,
s lábnyomodba senki
sem léphet.
Most kezed a kezemben
pihen,
lám a közös életünk
milyen!
Helyettünk mit
döntött a sorsunk:
nem vagyunk boldogok,
csak voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése