Komáromi János
sötét lett
sötét lett hirtelen
kinyíltak a szemek
látni már mindazt
mit tudni még nem
lehet
mennyire más most a
világ
mint a valóságban
mennyire más most az
álom
ebben az alvó
világban
szétrebbennek a
gondolatok
megtörik a mozdulat
pedig a lendület meg
volt
amikor fellobbant az
indulat
ahogy nőtt a lépések
száma
úgy lett egyre
sötétebb
ahogy ráláttunk az
igazságra
mosolyunk úgy lett
keményebb
titkokat rejtenek
márvány-merev arcok
izmai
titkokat amiket jobb
nem tudni
nem mondani
elnyelt szavakat
nehezen emészt a
gyomor
szemlesütve
tehetetlen rejtőzik a
nyomor
sötét lett hirtelen
ezen a világon
sötét lett hirtelen
és a kapcsolót nem
találom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése