dr. Szeicz János
Amikor menni kell
Ragyog a gyöngyszín holdfény,
s mint csöndes zuhatag
hull alá a vén Dunára, megfürdeti
a holdsugárban a karcsú hidakat.
s mint csöndes zuhatag
hull alá a vén Dunára, megfürdeti
a holdsugárban a karcsú hidakat.
A szobra mellé ülök,
csillan a vízfodor.
Sodródom, mint egy homokszem
a vén folyóban, de lelkem
már máshol kóborol.
csillan a vízfodor.
Sodródom, mint egy homokszem
a vén folyóban, de lelkem
már máshol kóborol.
Bár enyém ez a város,
születtem és élek
itt számolhatatlan éve,
mégis, szívemet kitépve,
új létet keresek.
születtem és élek
itt számolhatatlan éve,
mégis, szívemet kitépve,
új létet keresek.
Nem a táj változott meg,
belül bomlik minden.
Mi köztünk emberi kapocs,
azt az új rend széttapos,
és elüldöz innen.
belül bomlik minden.
Mi köztünk emberi kapocs,
azt az új rend széttapos,
és elüldöz innen.
Képed agyamba vésem
én kedves városom,
hogy az Elba partján ülve,
képed szívemre ölelve,
emléked megtartson.
én kedves városom,
hogy az Elba partján ülve,
képed szívemre ölelve,
emléked megtartson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése