Július

Július

’Itt nincs udvar. Záportól dagadt
homokban rejtőznek a kövek.-
Nincs nyár, a tavaszban ragadt
túszként, s nem tudja mikor jöhet.

Nem bújnak rügyek. Reszketve
alszanak kis bogarak a fákban.-
Hezitál még: maradna vagy menne,
áll az idő, borzas nagykabátban.

Cigifüst ködöl messze. Zord
delíriumban lubickol a távol.
A zuhogó borban alkonyt bont,
és tájba vésődik az éj. Magától.”