Nemes Nagy Ágnes
Tavasz felé
A Bak-térítő homloka
világol,
faragva hitből és
politikából:
észak felé közeledik
a nyár.
Emeld fejed, emeld a
fénybe érett,
búvó erőd, világos
gyöngeséged,
betűzd ki létem, a
nap merre jár?
Mozdonyok zúgnak,
csörtetnek az estben,
termékenyül a
földbe-ásott fegyver,
a hal mind síkosabb
ikrát terem,
csúszós a test.
Fajtámat nem csodálom,
sejtjeimen nem
csörgedez családom, –
hálóját mégis hogy
bontja a rend?
Nemcsak a lét, nem
vérem száz alakban
emelkedik agyamban
láthatatlan:
a rend élteti éltető
szemem,
s egymásba-fonva,
ágbogas virágként
isteneit megtermi
majd a szándék,
és önmagát nyíló
értelem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése