Berze Tünde
Te
Mindig rohansz…
...rohanón nyögöd a
lét
könyörgő perceit,
s tolod vágyad rögeit
magad előtt fáradtan,
pedig tested templom,
őrzi lelked
rezdüléseit,
hiába bánsz vele
kegyetlenül.
A valóság nyakadra
ül,
fojtogat
kérlelhetetlenül,
tegnapok szülte
nyomorúság,
mi ma annyira fáj,
az idő kinyújtott
karjában
rabszolgának tart,
verejtéked veszi,
s állóháborúba
kényszerít.
Lendülsz a kínzó
napok
vékony cérnaszálán,
mint faliórán a bimmbammok,
hol ide, hol oda
csapódsz,
s nem veszhetsz el a
fix ritmusok sora
között,
kegyetlen
muszáj-dolgok
egyre löknek,
hajtanak.
Élted gyolcsa lassan
elfoszlik,
s rólad majd csak
hajladozó
fa-árnyak fecsegnek,
átlépsz a létezés
ajtaján,
rejtelmekbe öltözöl,
utánad hiába sírnak
vágyak,
arcod csókra Holdnak
tarthatod,
megkönnyeznek
velem a csillagok.
(P.J.-nek)
https://m.youtube.com/watch?v=Ipe0Buf1GdE
VálaszTörlés