Medve Zsolt - Reménykeltő

Medve Zsolt

Reménykeltő

Nem soká' új nap kel a horizonton;
a remény bágyadt sugarai lassan
kúsznak a kora hajnali égbolton,
s a sötét éjszaka elvonul halkan…
Ne félj, a kínzó álmok elégnek a
fényben, és mire a toronyban delet
kongat a harang, nyugovóra térnek a
baljós árnyak, és elhagyják a teret.
Dobd el azt a megfakult szürke képet,
hisz' az csak a tegnapok ócska mása…
Töröld meg szemed, és lássad a szépet,
mert a bánat a lélek korhadása…
Látod odafenn a szivárvány ívet?
Engedd neki, hogy átjárja a szíved!