Holdszivárvány ...

Szomorúfűz

Holdszivárvány ...

https://m.youtube.com/watch?v=twid7OhCr30

Ülök a parkban, hallgatom a susogó fákat, amint a szél ringatja. Zöldarany szelíd fű öleli a virágligetet. Rózsák illata árad, a szökőkút ezüst gyöngyszemeket fröcsköl a medencébe. Napfényes tér, - sétányok, - padok, - szabadtéri ünnepek, - bazárok, - fények. Szememben könnyes mosollyal emlékezem, s az elmúlás fájó gondolata bennem. Elnémultak, elsüllyedtek  a szavak, elmerülnek az „örök”-ben. Csak harangszó zeng. A lombok között játszi, incselkedő sugarak, csillan a tornyon is a fény, akárcsak a vízen. Madárcsapat zsibong, szárnyalón a fényszikrák bűvkörében.

Könnyű a szellő érintése, nehéz az emlékező szív. Az idő múlását jelek kísérik. A Nap még aranylón izzik az égbolton, táncoló felhőfodrok az azúrkékség végtelen óceánján. Lelkeink körbeszőtte csendje, a szeretet gyöngéd érintése. Lélegzetvisszafojtva álló idő. A fák összeérve az égbolttal, sejtelmes titkokat takarnak. Bársonyos lélek-béke, e lehulló tisztaságban, zümmögve, lágyan, derengve úsznak, - dallamokként ölelnek az alkonyi neszek. Legördülő bíbor nap, bogárzümmögés, tücsökszerenád a virágok közül.

Illatár, - madarak esti búcsúja. Az enyhe szél simogat, körülfon, fények vibrálnak köröttünk, s reszkető csillagfények a vízben. Reccsenő ágak nesze a holdvilágos park felett. Árnyak osonnak a nyári éjben. A magányos szív sajog fájdalmában. Az emlékek szeretettel simogatják a lelkeket. A szemekbe árnyaltan könnyeket csalva. Minden csupa ezüst fény, szárnyal az emlékezet az álmok szökőkútján, a hold szivárványán.

Tűnődő égbolt,

kék pillangó a lélek,

patakzó könnyek