Szomorúfűz
Holdszivárvány ...
Ülök a parkban,
hallgatom a susogó fákat, amint a szél ringatja. Zöldarany szelíd fű öleli a
virágligetet. Rózsák illata árad, a szökőkút ezüst gyöngyszemeket fröcsköl a
medencébe. Napfényes tér, - sétányok, - padok, - szabadtéri ünnepek, - bazárok,
- fények. Szememben könnyes mosollyal emlékezem, s az elmúlás fájó gondolata
bennem. Elnémultak, elsüllyedtek a
szavak, elmerülnek az „örök”-ben. Csak harangszó zeng. A lombok között játszi,
incselkedő sugarak, csillan a tornyon is a fény, akárcsak a vízen. Madárcsapat
zsibong, szárnyalón a fényszikrák bűvkörében.
Könnyű a szellő
érintése, nehéz az emlékező szív. Az idő múlását jelek kísérik. A Nap még
aranylón izzik az égbolton, táncoló felhőfodrok az azúrkékség végtelen
óceánján. Lelkeink körbeszőtte csendje, a szeretet gyöngéd érintése.
Lélegzetvisszafojtva álló idő. A fák összeérve az égbolttal, sejtelmes titkokat
takarnak. Bársonyos lélek-béke, e lehulló tisztaságban, zümmögve, lágyan,
derengve úsznak, - dallamokként ölelnek az alkonyi neszek. Legördülő bíbor nap,
bogárzümmögés, tücsökszerenád a virágok közül.
Illatár, - madarak
esti búcsúja. Az enyhe szél simogat, körülfon, fények vibrálnak köröttünk, s
reszkető csillagfények a vízben. Reccsenő ágak nesze a holdvilágos park felett.
Árnyak osonnak a nyári éjben. A magányos szív sajog fájdalmában. Az emlékek
szeretettel simogatják a lelkeket. A szemekbe árnyaltan könnyeket csalva. Minden
csupa ezüst fény, szárnyal az emlékezet az álmok szökőkútján, a hold
szivárványán.
Tűnődő égbolt,
kék pillangó a lélek,
patakzó könnyek
https://m.youtube.com/watch?v=twid7OhCr30
VálaszTörlésHa a kék pillangó közel, ne legyenek könnyek... Olyan szépen írod le az esti
VálaszTörlésképet ,hogy ámulva mosolyogni kényszerül az ember .
Köszönöm szépen kedves szavaidat. Nagy szeretettel láttalak.
Törlés