Pataki Glica
A hangod
(részlet)
…
Tovább keresem a
hangokat, amelyekben én is ott vagyok, és ott szunnyad az eddig megélt életem:
A virágos, nyári réteken gyereklábak szaladgálnak. A kislány selymes haját a
napsugár simogatja, színes lepkék libbennek az árnyékok között. Az augusztusi
meleg éjszakák hangjában az én hangom is száll. A Kápolnatóban békák
koncerteznek, a réten pedig a tücskök húzzák a vonót. A hold világította
mennyek birodalmából, alá hullnak a csillagok. Egy az enyém, egy az övé. Az én
csillagom még mindig ragyog itt belül a szívemben. A másik sorsa mi lett azt
sajnos nem tudom. Szerintem az "idő" nem halad sehová, neki nincs
dolga. Mi haladunk az időben, és rengeteg a feladat. Nekem a Boldogságot kell
megtalálnom és az égre emelni, mint bizonyosságot.
Jobban kell ragyognia mint a Holdnak, a Csillagoknak, a Napnak. Akkor biztos, hogy a boldogságot tartom a kezemben. Ismét visszatérek az erdei ösvényekre, hangokat idézni. Gímszarvasok agancsa csattan a nyári naplementében. A látvány gyönyörűséges. A hegyoldalban vaddisznók túrják föl a tölgyfa leveleket. A csipkebokor oltalmából, egy kapitális őzbak ugrik ki a világból. Hatalmasakat szökkenve a hegy mögött terem. Haragos, öblös hangja a völgyek áramlatával jön felénk. Tavasztól-őszig madarak hangja kavarodik a fejünk felett. Más a dallam a fenyves erdőben, és egészen más a cseres-tölgyesben. A harkályok egész évet végig dobolnak, a kis cinkék végig bohóckodják. Ha itt a kakukk, itt a tavasz! Az erdő zengi a szerelem dalát. Ember még nem komponált oly mennyei zenét, mint a Természet. Szél zúgása adja az aláfestő dallamokat az éles hangokhoz. A Természetnél nincs romantikusabb! …
Jobban kell ragyognia mint a Holdnak, a Csillagoknak, a Napnak. Akkor biztos, hogy a boldogságot tartom a kezemben. Ismét visszatérek az erdei ösvényekre, hangokat idézni. Gímszarvasok agancsa csattan a nyári naplementében. A látvány gyönyörűséges. A hegyoldalban vaddisznók túrják föl a tölgyfa leveleket. A csipkebokor oltalmából, egy kapitális őzbak ugrik ki a világból. Hatalmasakat szökkenve a hegy mögött terem. Haragos, öblös hangja a völgyek áramlatával jön felénk. Tavasztól-őszig madarak hangja kavarodik a fejünk felett. Más a dallam a fenyves erdőben, és egészen más a cseres-tölgyesben. A harkályok egész évet végig dobolnak, a kis cinkék végig bohóckodják. Ha itt a kakukk, itt a tavasz! Az erdő zengi a szerelem dalát. Ember még nem komponált oly mennyei zenét, mint a Természet. Szél zúgása adja az aláfestő dallamokat az éles hangokhoz. A Természetnél nincs romantikusabb! …
Augusztus. Az alkony
színeit nézem az ablakomból. Az éltető Nap, megnézte a fél világ baját és most
megy át a másik oldalra, hogy ott is szét terítse sugarait. Lángba borította
maga körül a fellegeket. Az arany korong izzik, mint az olvasztó kohók szája.
Festő ecsetjére kívánkozik a gyönyörű látvány. Mindenből annyi szín kerül az
égi kupolára, amennyi szükségeltetik a káprázathoz. Bele merül az ember lelke a
sárga, narancs és a píros egyvelegbe. Különböző formák alakulnak ki a
felhőkből, majd a hő hatására, tovaillannak. Hirtelen a semmiből előkerül egy
vakmerő, sötétkék vízpára. Halálos vesztébe rohant. Már hevül a kék széle és
egyre beljebb halad a forróság. Elemi erők küzdenek a látóhatár peremén, majd a
csatározás hevében átzuhannak a föld másik felére. Egyszer csak eltűnnek a
szemem elől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése