Fridli Zoltán - Izzó testben, láva vérem

Fridli Zoltán

Izzó testben, láva vérem

Izzó testben, láva vérem, tűzcsókod most kérem,
Szerelmem kérem, nem ékszerész mérlegen mérem.
Remegő, utolsó cseppjét lecsókolom italodnak szájadról.
Uram! Te meg csak fordulj el és gondoskodj nyájadról.

Kívánom törékeny tested mindegyik domborulatát,
Érzéki alakod atlaszának völgyeit és hegyvonulatát.
Csókjaimmal végigvonulnék, láztól égő testeden,
Hogy mámorhevülettől ne tudd, hol is vagy esteden.

Belegabalyodnék édes két ölelő karodba féktelenül,
Füledbe súgnám, szinte lehelném, szeretlek végtelenül.
Mit érdekelne ágy, lepedő, párna, felesleges takaró,
Ha szerelmes kábulat velünk lesz a végtelent akaró.

Élvezet indája hevületnek fűzne bennünket eggyé,
Körülöttünk mi történik, hogy változik a bútor heggyé,
Mit érdekelne, mikor a csókod édes nektárját iszom,
S ha megnyúlik, majd feszül mindegyik mozgó izom.

S aztán, aztán csend és mérhetetlen nyugodtság,
Bennünk viszont táncoló, vigadó, huncut mulatság.
Izzó testben, láva vérem, tűzcsókod most kérem,
S kérem, ha jó voltam, legyen szerelmed a bérem.