Leleszi Balázs Károly
Az idő madarai
Mindig könnyes lesz a szemem, mikor az idő madarai megjelennek kicsinyke
portámon, hogy gyötrő szomjúságukat és éhségüket velem csillapítsák. Rám emelik
fénylő szemeiket, fáradt arcvonásaikat mindig áthatja a gyöngédség, a feltétel
nélküli bizalom - s mikor elmennek, oly árván hagynak ott, oly magányosan, oly
tétlen-roskatag, hogy szinte beleveszek az éjszaka veszedelmesen sötétlő
árnybozótjaiba, és szinte azonnal magamra kell parancsolnom, hogy mikor újra
eljön ez az éhes-szomjas kis madársereg, ébren leljenek etetnem és itatnom őket
– cselekvő szeretetemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése